Himnusz Liszt Ferenchez

Fazekas Imre Pál 4651.

HIMNUSZ

LISZT FERENCHEZ

1811 -2011

Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára

MESTERSZONETT

1

KINYILLÓ ILLATOK

ma is ragyog e csillag égi fénye
felfokozott zenei érzelem
költői vágyak nagy lendületére
felelő ujjongó szép szerelem

a természet meghitt hangulatában
lebegnek az édes virágdalok
felragyogó zenék varázslatában
billentyűkön kinyíló illatok

hangzó gyönyörű filozófiája
lélektüze erőt áraszt belénk
menedéket nyújtó szép hitvilága

mert értünk született Ő a miénk
a művészet szent Istenét imádva
minden hangból Ő áramlik felénk

2

A MODERN MŰKÖLTÉSZET ÚTTÖRŐJE

minden hangból Ő áramlik felénk
a test a lélekszóval szembesülve
belső forrásunkat tárja elénk
a szenvedélybe oltva egyesülve

zenébe tárt tüze fénylik lobog
hallgatva a zsenit – érzem a létem
álmok selyme a csend bennem csobog
és sors keze száll fel végtelenében

különösségbe oldva lelkesül
új fények alakzatok keresője
a tiszta értelemhez menekül

csodálatos hangzás elmélkedője
kedves talált művével egyesül
a modern műköltészet úttörője

3

HANGLELKE ÉPÍTI ISTENI ÚTJÁT

a modern műköltészet úttörője
alig felnőtt és már csúcsokra jár
káprázatsorsunk csendül ki belőle
e lángész szépségeszmét intonál

időn téren kevés morális értés
az emberi élet tragikumát
létcsorbító vak értelmetlen önzés
az örömökön és gondokon át

megalázott önérzetek bizalmát
visszaadott jószívvel tehetnénk
összvállra véve társadalmi gondját

ha Liszt Ferenc álmát követhetnénk
hanglelke építi isteni útját
romantikus muzsikája zenénk

4

AZ ATONALITÁSBAN

romantikus muzsikája zenénk
cseng benne minden idők irodalma
képzőművészetét tárja elénk :
a természet szép élő birodalma

a filozófiák szintézisét
feloldani az atonalitásban
domináns új lényeg vetületét
a fények árnyékok alakzatában

égi sugallat lendületein
hihetetlen határokon is túlról
világravalók görbületein

a mindenség szerelmét egybefonni
zsoltárokat zengeni álmokról
újból és újból élni és szeretni

5

VISZONZOTT SZERELEM

újból és újból élni és szeretni
finomságát ontja a szenvedély
az igazit mámorban átölelni
nincs nála szebb jobb imaköltemény

bámulatos belső hangzás csodáit
lélegzet visszafojtott örökét
remény és biztonság empátiáit
viszonzott szerelem lelkületét

szimbólumát csalódásnak örömnek
az örökvágyból hulló zavarok
rezonancia hangjai feszülnek

új zenéjében a fény kanyarog
s míg nyugvópontra nehezen kerülnek
testhúrjain az örvény kanyarog

6

HANGSZÍNEKBE LEHELNI A VÉGTELENT

testhúrjain az örvény kavarog
a művészet nem csak virágokat nyújt
gyönyörködtetve képben andalog
ha kell végzeteket halálokot sújt

művében a világ szíve dobog
szólókoncertjei örök időn át
páratlan műveit adják tovább :
az értelem szép innovációját

Paganini Berlioz és Chopin
kor-és művésztársak zenék nyomában
tökélyt kerestek földön – mennybe fent

eszmevilágot a valóra tenni
hangszínekbe lehelni végtelent
lelkes táplálékot együtt keresni

7

SZERELMI ÁLMOK ÁLMA

lelkes táplálékot együtt keresni
a világ színe-java jön velünk
művésznek lenni mi más mint szeretni
múltunkat s holnaplátó jelenünk

hűséges ihlető társat követni
virágnak fának írni szívzenét
mértéke fel sem fogható az észben
hallgatni az Esztergomi misét

kalandozni a lélek örömében
Zarándokévek emléke kopog
mit érek én ha csak magamat élem

Szerelmi álmok álma még zokog
művészcsillagot látok szép szemében
hol örök szenvedély árja lobog

8

A ZONGORA PAGANINIJE

hol örök szenvedély árja lobog
a legfelsőbb akarat közbeléphet
Caroline és Liszt ritkán boldogok
nagy sorscsapások érik utol őket

Isten akaratát látják abban
hogy házassággal nem kelhettek egybe
hogy a legutolsó pillanatban
rokon kétszer is szólt az életükbe

mély vallásos zene felé a vér
oratóriumok legendaművek
mesék fugák imák között a tér

s hangversenyek százai folytak egyre
játszott vezényelt szólt a darabban
a zongora Paganinije Ő volt
9

MINDEN MŰVÉSZÉRT TETT TUDOTT SOKAT

a zongora Paganinije Ő volt
bámult művész emberi hangulat
Weimar nyitott egy végtelen idősort
minden művészért tett tudott sokat

Mendelsson Schumann Wagner pártfogoltak
sorra mutatta be műveiket
Wagnerrel végleg összekapcsolódtak
vitatták lángész téziseiket

népszerűsítő játéka tetézi
zongora átirataikat is
a Tanhauser és Bolygó hollandi

vagy a nagy Beethoven szimfóniák
önzetlenségét dícséri örökké
hangja virágot árasztva kisér

10

UNIVERZÁLIS ÚJ ESZTÉTIKÁJA

hangja virágot árasztva kisér
univerzális új esztétikája
minden létre fogott szépre kitér
ez az ezerszer imádott világa

papi megáldott szép prelűdöket
ahol érzések istensége lelke
imára kulcsolt új etűdöket
küldött megváltó Jézusa szivébe

a zenetörténet tudója volt
lángesze adta az élők zenéjét
melyben hit és cselekvés összefolyt

hirdetve a jövő emberiségét
melyért minden jót szépet átkarolt
akkordjaiban a Föld és az Égbolt

11

AZ ÉGBE ELKÍSÉRVE TÉGEDET

akkordjaiban a Föld és az Égbolt
gátlástalan hangzó új meredély
benne reformja oly sokoldalú volt
a változásra érett szenvedély

megbánások között szalad az élet
nagy szellemét csak érezni lehet
mi marad : őrizzük a szép meséket
az égbe elkísérve tégedet

de ha már itt vagyunk lelkünk belátja
szív nélkül a forma hiába szép
a tett és szerelem csak a hazája

e kettőt érzi zenéli a lét
természet ember vágyhúrján a szívén
életvarázsa lüktet : a tökély

12

SAJÁT ARCÁT IS INGYEN ADTA ÁT

életvarázsa lüktet : a tökély
önzetlenül tanít lelke hajóján
ha egy kicsit is alkalmas személy
pénzét és szívét szétszórja az útján

saját arcát is ingyen adta át
ország világ megünnepelte énjét
segítette és hirdette a barát
egy új műfajt hozó Dráma zenéjét

új nemzedékeknek példát adott
minden jobb új követésére buzdít
míg számtalan időműt alkotott

páratlan élete tettekre indít
mert ösztönözve csak a szépre gondolt
más új zenékért is vállvetve harcolt

13

SZÉPSÉGES HAZÁM

más új zenékért is vállvetve harcolt
bölcsőtől sírig a nagy alkotó
szüntelenül a hazájára gondolt
népsorsot élni csak ott volna jó

a Nagy Árvíz könnyeit megsiratva
enyhítette a nagy tragédiát
szeretett szép országának javára
adott koncerteket művek sorát

magyar ruhát vesz fel a Nemzetiben
legyen Zeneakadémia már
„ a vér itt él a nemzeti tövekben

ó én távoli szépséges Hazám ! ’’
Magyar rapszódiák tüze mienk volt
Büszkén viselt nevével is magyar volt

14

MA IS RAGYOG E CSILLAG ÉGI FÉNYE

büszkén viselt nevével is magyar volt
a Magyar Történelmi arcvirág
világán szíve dobogása lángolt
számára öröm tiszta szentvilág

mert „ Liszt Ferenc csak egy van ’’ Ő a lélek
nyomai kikerülhetetlenek
színes emóció nyugtalan élet
a zenéi legyőzhetetlenek

káprázatos csúcsszellemi virág
nagy szenvedélyek megszólaltatása
egy különös tudatos hangvilág

érzéki tüzének illatozása –
Nagy útját Beethoven csókja kisérte
ma is ragyog e csillag égi fénye

EMLÉK – MESTERSZONETT

15

MA IS RAGYOG E CSILLAG ÉGI FÉNYE
MINDEN HANGBÓL Ő ÁRAMLIK FELÉNK
A MODERN MŰKÖLTÉSZET ÚTTÖRŐJE
ROMANTIKUS MUZSIKÁJA ZENÉNK

ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL ÉLNI ÉS SZERETNI
TESTHÚRJAIN AZ ÖRVÉNY KAVAROG
LELKES TÁPLÁLÉKOT EGYÜTT KERESNI
HOL ÖRÖK SZENVEDÉLY ÁRJA LOBOG

A ZONGORA PAGANINIJE Ő VOLT
HANGJA VIRÁGOT ÁRASZTVA KISÉR
AKKORDJAIBAN A FÖLD ÉS AZ ÉGBOLT

ÉLETVARÁZSA LÜKTET A TÖKÉLY
MÁS ÚJ ZENÉKÉRT IS VÁLLVETVE HARCOLT
BÜSZKÉN VISELT NEVÉVEL IS MAGYAR VOLT

AZ ÉN IGÉM

Biblia : „ A hit pedig a
reménylett dolgoknak
valósága , és a nem látott
dolgokról való meggyőződés.”
Pál levele a zsidókhoz 11.1.

AZ ÉN IGÉM

a jó és a rossz halálának közelében
itt él a Hitben – gyökerezve mélyen
hol az Embernek nincsen olyan álma
mit vágy világában fel ne találna

sorskeménység egy elhibázott élet
fájó érzéssel félni szakadatlan
szürke vak ködben balszerencse végzet
öröknek játszó bűn: e földi katlan

a hit ami életet ad – hiányzik
egymáshoz közeledés türelmében
természetes lenne – ami jól látszik
hinni az emberiség sorskezében

úgy lángolunk mint egy soha halandó
jámbor önzés a nemtörődömségig
minden lecseng velünk – hamar mulandó
mi a mienk ? – úton a mindenségig ?

minden mit mondtál-tettél itt magadnak
mit erőddel hajszoltál füst meg pára
hazugság bánat mind-mind itt maradnak
végső napjaidat tépázva-rázva

legtovább pozitív nyomaid élnek
mit másoknak adtál mit értük tettél
amit itt hagytál az emlékezésnek
példáddal reményt és igét szereztél

világban végighordozva a terhet
szárnyalva a jóért és egyre feljebb
másokért élni bár észre se vesznek
egyszem-magukban talán nem ismertek

igékbe lettem gyökerezve mélyen
történet-élet- halál közelében
igaz-mindenütt jó lett a vezérem
tenni a szép példát földön az égen

miért mindez ? mert hiszek az emberben
idő kérdése – évek napok órák –
a hívőben a mesés hitetlenben
győz a szükség hite – az állandóság

míg a természet rendje szerint élsz-halsz
tövisben és illatban akaratlan
ebből kitörni ha bárhogy is akarsz
igét kövess – te ember – szakadatlan

HOL A HATALOMNAK SEMMI HATALMA

FAZEKAS IMRE PÁL

5371.

HOL A HATALOMNAK SEMMI HATALMA

gyémántfelhők között rézalkonyatban
áldott fénynyalábok még visszanéznek
nyüzsgő illatok arca mozdulatlan
míg feljön a Hold messze elkisérnek

állatjegyek az égi legelőkön
megígért szép álmaikat keresik
míg a vágyvirágos tündérmezőkön
bibliai csillagjukat követik

elmerülő hegyek évek csodája
fehérszakállú idő szánt vet arat
a legszebb igemeséket imádja
hol létet igaz földi lelke szab

fény zene szépség – a munka bizalma
hol a hatalomnak semmi hatalma

NAGYLÓK TAVIPALOTÁJA

FAZEKAS IMRE PÁL

NAGYLÓK TAVIPALOTÁJA 5373.

kedves játékos órák fényeiben
úszó mély kék egében az időnek
napfény jó levegő vár berkeiben
szívet hozó – jókedvet szeretőknek

tükrödbe lát hűs tavi ragyogása
ez a táj büszkesége – arcvirága
Nagylók igazi szent-szép ajándéka
vár téged a barátság palotája

ha voltál már itt – hoznak az emlékek
ők tartják az élet Éden- melegét
végtelenbe néző közös élmények
szépségét megtartó lelkierejét

legszebb gyönyörű látvány a természet
bármerre jársz – itt – minden a szebbnél-szebb

HALÁLOS GÖDÖRBE

HALÁLOS GÖDÖRBE 5364.

élettel nem lehet takarózni
csak észrevétlenül halkan nap-mint nap
öntözni a szellem-lélek világát – –
akkor is ha célra-hitre nem szabad
lenyelni álvalóságok nyugalmát

kétségek a nézetek fogalmában:
vajon hol jár aki most képet alkot
mit lát a csüggedés fájó mosolyában
időben érzi-e a szakadékot
egyre ártóbb eszmei maradékot ?

modern ígéretek antik romokon
nyomorult céltalanság vetülete –
néhány ciklus túlélő – gazdagon –
a szegényt löki halálos gödörbe

NÉZZ SZEMBE VILÁGODDAL !

ne add fel ha bármi feszít : csak egy kép –
bízzál igaz magadban és sose félj
tudnod kell hogy a sors is csak olyat lép
ami emberi – te attól ki ne térj –

otromba váz mit útilapunk zöldell
örömök kínját társaid kimérték
lét-önmagát keresi minden ember
fogd a perced és rohanj mit remélsz még ?

csak egy gyors álom az élet futása
tanuld a súlyok terhek örömeit
hiú vágyaknak nincsen maradása
örök az ami a széppel ölelkezik

s ha könnyezni se tudsz már olykor néha
cseréld a lelked kulcsát boldogságra

LESZ MÉG EMBER AZ EMBER

választalan néma erdő a világ
az égre nyíló szem látja mi- miért-nem
ma már oly távoli lett a mennyország
hangtalan napok – a fény sűrűjében

az emberek között „ törvénykötelék ’’
érzéketlen vak megvett „nyájak ’’járnak
vad célok vermek rémítő reszelék
szegényekre ínséges évek várnak

aki kiáll ma a hegy tetejére
s utazik az örökség sűrüjében
onnan átlát az ígéret földjére
mit nyer az élet – igaz- tűz-hevében :

lesz még ember az ember Földnek Égnek
örök lesz a szeretet Himnusz – Ének

 

ÉDESANYÁMHOZ

( Nemes Piroska emlékére )

még szememen van
szemed susogása
rajongásod osztatlan
lágy simogatása

még kérdezel még felelek
és minden mozdulat
melyet érted tehetek
én vagyok és csak te vagy –

küzdelmes életed igazság szépség
béke – veled volt és oly szép – végtelen –
örökletes bizakodó reménység :
köszönöm – egész életem –

kérdeztelek – te válaszoltál –
féltettél – és vigyáztál rám – –

 

most is látom szép búcsúzó szemed
szinte hallom : – ó én virágom
biztonságban vagyok veled
én édes kislányom – –

hamar elvitt a messzi végtelenség
éveidet a betegség lezárta –
nekem maradt a csend – a végtelenség – –
imádott Anyám ! – nem éltél hiába !

hozzád száll mindig minden szép gondolat
jóságod betölti őrzi utamat –

már hiába zörget hívó idegem
már nincs vezeték szó és szív között
csak a lelked osztozik terheimen
s fájó emléked – napjaim fölött –

 

A MÉLYHEGEDŰ

mert észre se vettem : az útnak vége
egyszerű lett időm céltalan bokra
tiltakozik létem minden kis sejtje
a józan észt magamról leteperve
most is vágyom a fényre csillagokra
eljutni az örök lét-messzeségbe

próbáltam fátum oda visszamenni
ahol volt még egy lelkiismeretem
ahol értek valamit a szavak még
ahol megélhettem hogy a virág szép
és nem tudtam szeretve boldog lenni

de jaj elmúlt világ szép és keserű –
ám lelkem szól még a mélyhegedű

EZ ÉN VAGYOK

az ölelés engem is életre hozott
hogy eszmélve bukdácsoljanak éveim
hogy kettős legyen mit emberektől kaptam
érzelmeimben szerelem küzdelmeim 

hitemet a szép és rút képleteinek
velem való találkozásain kaptam
egyedlétem a közöshöz kapcsolódott
jóban-rosszban- teljes elválaszthatatlan

sima tiszta az út ? ez áltatás lenne
mind kevés mit karjaim csak tehetnének
és mindig is marad tennivaló elég
tudom korom – csupa próbatevő évek

sötétből századunk egy nagy tavaszban
a fény felé fordul mert embernappal van