Fazekas Imre Pál

Így írok én
( Hogyan lettem alkotó ? )

ELŐHANG

A kisgyermekkor rokonoktól rokonokig dobált. Több nagynéném-nagybátyám és több nagyszülém tanított a betűvetésre, verselésre. Hat-hétéves korra már írtam-olvastam. Ezért hej de keserves volt az első két-három elemi osztályban a padban ülni. Eluntam magam. A pad alatt olvastam bármit. Írtam bármit.
Nevelőim csak a Bibliát és néha újságot olvastak.
Már nem tudom hogy-hogynem , hamar a községi könyvtárak legfiatalabb látogatója lettem.
Kedveltem Petőfit, Aranyt, Adyt, és a 10-20 filléres cowboy-regényeket.
Fogalmai, nyelvezete helyesen írni ők tanítottak az olvasás révén. Nem engedtek kiszökni sem a képzelt, sem pedig szülő nélküli világomból.

A természet örök szépsége, az embersorsok változatos öröme-bánata körülöttem, valamint a túlvilág élet-és halál közszájról belém vésődő képzetei indították el a
„ megírom mindezt ’’szándékomat.
Sok tanulás és gyakorlat kellett ahhoz, hogy a saját hangvételű ún. írói-vénám kialakuljon.
Mint minden más tevékenység ez is odaadást, átélést , önzetlen elkötelezettséget kívánt, a leírni szánt alkotófolyamat minél tökéletesebbé tételében.

Hát ez volt az elhivatottság kialakulása.

Sok-sok tanuló év követte személyes és a társadalmi közösségi világom harcát, melynek szöveteiben megtalálható az élővilág küzdelme, szerelme, a szép és a jó örömével , bánatával való túlélés reménye.
A SZERETET MINDEN FÖLÖTTISÉGE , EUFÓRIÁJA.

AZ ÍRÁSRA KÉSZTETETTSÉG

Engedtem az illatos reggeleknek.
A színes álom , álmok, még visszhangzó fényét , a nappal kisimuló , díszletté váló elevennek tetsző táncát- , ebből az ébredésbe , alkotásba is átvillódzó képek ,a holvolt-holnemvolt birodalomból – mint megígért édességet – átszűrtem magamon. Mint felismert jelzést, jeleket.
A képzelőerő eseményét.
Hamar kiderült , hogy az álom , az álmok a csodák földje mélyül. Sűrűsödik. Különös szimbolikus jelenségek. Ólomkristály-csengésű , légies mozzanatok rendszertelen kavalkádja.
Különös látásmód alakít át mindent a személyes élmény egyediségébe.
AZ ÁLOM ANNYIRA EGYIDEJŰ ÜZENETE A MEGÉLT ,ÁTÉLHETŐ ,ELKÉPZELT, KICSISZOLHATÓ JELENNEK, HOGY A MEGTÖRTÉNTSÉG TELEJES ILLÚZIÓJÁVAL TEHETEM MAGAMÉVÁ – A RÖGZÍTÉS RÚT-ÉS SZÉSÉGALBUMÁBA.
Persze maga az álom szó költői-írói vonatkozásban utat képez a képzelet és a valóság egyezőségének , különbségének esztétikai áthidalására.

KÜLÖNÖS ÁLOMVILÁGBAN ÉLEK. A BETŰK ( MORÁK) , SZAVAK , SOROK ALKOTÓ JELENTÉSSÉ TEVŐ SZIMBIÓZISÁBAN VAGYOK . JELENSÉGEK ÉRNEK LÉNYEGGÉ BENNEM, AMELY A MŰVÉSZI IGAZSÁG FELMUTATÁSA.

A KORSZERŰ HANG

A korok, korszakok jönnek-mennek. Nyelvezete van mindegyiknek. A múló idő minden órában témát kínál, melyet saját önképéből felmutatott konkrét és elvont hangulat-érzelmi értelemmel szembesítek.
NYELVEM SZAVAIN KERESZTÜL TEREMTETTEM MAGAMNAK EZT A VALÓ VILÁGOT.
Látszólag többször elmarad a szó-szerintiség , kitágul az értelmezés , a szótári ( betű szerintiség ), értelmezéstől, így – úgy vélem – egy hullámhosszon több értelem-lényeg tárul fel.
Ettől lesz költői erejű a leírt vers.

AZ ALKOTÁS EREDMÉNYE A VERS , A KÖLTEMÉNY

A sorokká, mondatokká lényegülő szavakat összhangba terelem a tervezett (ihletett ) tartalommal.
A végleges kialakításig többször is keresem /megtalálom az odavaló kifejezést.
A tudat emberi legmélyét vigyázom.
Követve saját vénámat , fellegekbe-csillagokba kapaszkodom, szabadon belélegzem az emberi-természeti lét mozgásba lendült ihletét, az alkotás pillanatait.

Így születnek verseim, prózáim.

Úgy érzem nem éltem hiába.

Képességeimhez mérten tudom, hogy adhattam az emberi totalitás útjához valami befogadásra valót.

Az egyre fejlődő, finomodó emberi kultúra problémahalmazából a feltáró öröm-bánt síkján jövőképet is nyújtanak írásim.

Fazekas Imre Pál : Szonett – a versről

A költő amit megírt napot Látó.
Nem Ő, a szó igaz. Mint a virág ,
csokorba szedve szebb, min a világ
kezdetre-végre földön élni vágyó

Az érzelem talál el az emberhez
amíg araszol a szószövegen
kapott és a tárolt mérlegen –
innen jut végestől a végtelenhez.

Ezért szép dal a vers . Húrokat penget
a lélek mélyéről. Sugárvető:
igaz , tanít, szeret és megmelenget ,

ösvényein a sors bukkan elő.
Kezed fogja, vezet utadra enged ,
Örömben is társad – barátod ő.