az ölelés engem is életre hozott
hogy eszmélve bukdácsoljanak éveim
hogy kettős legyen mit emberektől kaptam
érzelmeimben szerelem küzdelmeim
hitemet a szép és rút képleteinek
velem való találkozásain kaptam
egyedlétem a közöshöz kapcsolódott
jóban-rosszban- teljes elválaszthatatlan
sima tiszta az út ? ez áltatás lenne
mind kevés mit karjaim csak tehetnének
és mindig is marad tennivaló elég
tudom korom – csupa próbatevő évek
sötétből századunk egy nagy tavaszban
a fény felé fordul mert embernappal van