választalan néma erdő a világ
az égre nyíló szem látja mi- miért-nem
ma már oly távoli lett a mennyország
hangtalan napok – a fény sűrűjében

az emberek között „ törvénykötelék ’’
érzéketlen vak megvett „nyájak ’’járnak
vad célok vermek rémítő reszelék
szegényekre ínséges évek várnak

aki kiáll ma a hegy tetejére
s utazik az örökség sűrüjében
onnan átlát az ígéret földjére
mit nyer az élet – igaz- tűz-hevében :

lesz még ember az ember Földnek Égnek
örök lesz a szeretet Himnusz – Ének

( Nemes Piroska emlékére )

még szememen van
szemed susogása
rajongásod osztatlan
lágy simogatása

még kérdezel még felelek
és minden mozdulat
melyet érted tehetek
én vagyok és csak te vagy –

küzdelmes életed igazság szépség
béke – veled volt és oly szép – végtelen –
örökletes bizakodó reménység :
köszönöm – egész életem –

kérdeztelek – te válaszoltál –
féltettél – és vigyáztál rám – –

most is látom szép búcsúzó szemed
szinte hallom : – ó én virágom
biztonságban vagyok veled
én édes kislányom – –

hamar elvitt a messzi végtelenség
éveidet a betegség lezárta –
nekem maradt a csend – a végtelenség – –
imádott Anyám ! – nem éltél hiába !

hozzád száll mindig minden szép gondolat
jóságod betölti őrzi utamat –

már hiába zörget hívó idegem
már nincs vezeték szó és szív között
csak a lelked osztozik terheimen
s fájó emléked – napjaim fölött –

mert észre se vettem : az útnak vége
egyszerű lett időm céltalan bokra
tiltakozik létem minden kis sejtje
a józan észt magamról leteperve
most is vágyom a fényre csillagokra
eljutni az örök lét-messzeségbe

próbáltam fátum oda visszamenni
ahol volt még egy lelkiismeretem
ahol értek valamit a szavak még
ahol megélhettem hogy a virág szép
és nem tudtam szeretve boldog lenni

de jaj elmúlt világ szép és keserű –
ám lelkem szól még a mélyhegedű