az ölelés engem is életre hozott
hogy eszmélve bukdácsoljanak éveim
hogy kettős legyen mit emberektől kaptam
érzelmeimben szerelem küzdelmeim 

hitemet a szép és rút képleteinek
velem való találkozásain kaptam
egyedlétem a közöshöz kapcsolódott
jóban-rosszban- teljes elválaszthatatlan

sima tiszta az út ? ez áltatás lenne
mind kevés mit karjaim csak tehetnének
és mindig is marad tennivaló elég
tudom korom – csupa próbatevő évek

sötétből századunk egy nagy tavaszban
a fény felé fordul mert embernappal van