Fazekas Imre Pál

TERMÉSZETVOLTOD – EMBER !

ó víz te ezerbe tépett vándor
tiszta vagy mint lelkem s jég dere ér
patak folyó tenger szívvel játszol
viharod békéd életet ígér

te vágtató szél csenddel igézel
téboly kerget olykor pusztitó láz
a legapróbb zugba is benézel
talán mert felhőd sokszor megaláz

merre jártok százszívű csillagok
ezerévek csodája messze száll
vágyak egét szerelmet szórtatok
jártatok az idő kapuinál

fény – te a mindenséget bejárod
kísérőd az árnyék édes társad
agyban térben mindenki barátod
utat mutat szép végtelen szárnyad

gyökered e világ sorskereke
természetvoltod oldozhatatlan
te vagy a szivárvány tekintete
Ember ! végcélod változhatatlan