FAZEKAS IMRE PÁL

A KOLDUSNYOMORT

egy rongyos kalap a kövön
öreg koldus a zsebemnek köszön
könnyező szemét törölgeti rám
sorsát rég kirágta már
sok-sok lepedőnyi újság
örökös nyomorúság

alázatos – miért is tolakodna
talán életéért rimánkodva

szánalom – a torkomon csorog
alamizsnám feszít : szégyenes dolog

adnék tele pénzzel illatos virággal
öltöztetném boldog világgal

ám nekem is éh-bérre mérik e kort
magam is érzem a koldusnyomort