Fazekas Imre Pál

FELTÁMADT

egy messzi vándorfény jött oly vidéken
hozott romokból kandi szörnyeket
formált a természet e szent ölében
múltat jelent s jövőt is pörgetett

kőarca homloka villámlott égett
homályra vésett kéz szemében
felsötétlő visszhang nélküli élet
kivérzett árny tapadt nedves sötéten

más semmi jel de ez éppen elég volt
és a felbillenő romok alól már
csak a békétlenség oktalanság szólt
szürkén lobogva kísérte mogorván

évek múltak az idő óceánján
tudta már hogy nincs út visszafele
e csillagzat bármely bűnbirodalmán
férges hullámok csak le – vele

sok halál hullt e hosszú néma tájra
ódon világunkból már kihajolva
rálépve időtől mart út fokára
egyszercsak karjainkat összefonja

földi fejem fölött hitem egében
egy szív a lelkét szórja viharral
roppant természet gyógyító hevében
jön egy világtirannus : virradattal

és nem lesz már a szegénység az átkunk
ahol embert ember gúnyolt becsapott
itt e földön fakeresztet imádtunk :
urak bálványa volt s magunkra hagyott

majd rejtett messze álmok rabjaképpen
a türelmes jóság is erre téved
akiknek Jézus feltámadt szivében
ajkukon harsan örök békeének

és nem betegszik az agy-hit a könnyek
jó lesz élni emberségesen szépen
hol a szeretet lángjai ömölnek
közös hitben gyönyörű szenvedélyben

AZ EMBERT UTOLÉRI AZ IGAZSÁG
kinyitja élő látó tiszta szemét
a kezébe veszi önnön sorsát
melyben a szeretet a kezdet a vég

EGY MORZSÁNYI FÉNYÉRT

FAZEKAS IMRE PÁL

EGY MORZSÁNYI FÉNYÉRT

nyugtalanság
különös színeit
rajzolják az utak

sziklákon villog
a becstelenség
tollfosztott karja

szűk völgyek mélyén
más időket keresnek
élet-halál sikolyok

tarajos hullám az égen
rohan rohan
virágarcú napok felé

az élet nyújtja kezét
egy morzsányi fényért

ÉG FÖLD – KIHEZ TARTOZOL MÁR ?

Fazekas Imre Pál

ÉG FÖLD – KIHEZ TARTOZOL MÁR ?

benned s bennem él ez a súlyos lélek
akaratlan fordulatok korlátja
magunkra öltött fanyar büszkeségek
mellyel az ember önmagát csodálja
igazi fényét eloltja kizárja

arc nem rejtőzhet falánk gyökerekkel
dübörgő vér kattog idők kezében
láb tudja az ész hová vezethet el
hogy még mi is jár a fejünk fejében
küzd-e értékek mentén szemetekkel

magasba szökünk sokszor ittasodva
míg zuhanó magunkat visz a sodra
virtuális lángvágyak ölelése
beöltöztet talpig roncs –feketébe

majd élve-halva gyászolva magunkat
a lelkiismeret nem mos fehérre
tudatba zárva béna viharunkat
gyötör a lét testetlen sorsverése
elveszett könny kövezetére vetve

szegények sorsa a hit keresése
amely alig már földi fények mása
maga se tudva mi a vezeklése
talán a tiszta élet szabadsága
a mindenségért könyörgők imája

falvak és a várostenger zsibong így
gondolatok tettek hangja sajog – VÍGY –
látod itt minden élet lassan elszáll
tudod-e Ég Föld kihez tartozol már ?

CSONKA MAGYAROK

FAZEKAS IMRE PÁL

CSONKA MAGYAROK

Piros Fehér Zöld szívdobogású szavak
kövek éjén építkező idők
kusza rajzok mentén elrontott szép utak
arcok jelfényén hangoló erők

redőzött éles párákban csak lebegő
kis csóró ártatlan csonkított nép
holdudvarán mindig sűrű a levegő
csoda hogy létezik s a lelke ép

e kis földet ők nem látják s nem ismerik
Mária szép országát büntetik
ártó fények csak a ködös színt kergetik

míg látszat történelmét szervezik
ám e világban bárhol élő magyarok
Kárpátok ontott vérét könnyezik

CSERESZNYEVIRÁG – ISTENHOZOTT- TÉGED !

FAZEKAS IMRE PÁL

CSERESZNYEVIRÁG – ISTENHOZOTT – TÉGED ! 4893.

súgnak –búgnak és táncolnak a völgyek
a hegyek erdők felsóhajtanak
részegen illatoznak a virágok
csalogatva szívünkben ringanak
patakok rohannak nap melegében
kismadarak nászdalt csivitelnek
arany-ezüst szárnyú fellegek szállnak
boldog világ fut a végtelennek

borzongó hullámzó füvek kelyhében
repeső mámorok zápora hull
kinyíló ajkak ölelő csendjében
tavaszi láng varázs-csodát tanul

oly szép kékszemű ég szívdobogását
bíbor bimbó-telt lármás ágakon –
ismeretlen új röptét lobogását
legeslegszebb tavaszi álmokon –
kinyílt szemek vidám fénye csillog
fű fa virág virul a lomb susog
e gyönyörű térben oldódó titkok –
itt a lég- a föld szeret és mosolyog

tízezerfelé hasadnak a színek
látom ragyogni arcod balzsamát
te új életre kelt isteni lélek
fény- és árnyék szépségét fonva át
természetet áldó hajnal égboltján
szépséges napokon feltámadt hangján
bennünk nyíló szirmok virágemlékek
örökégő csillagával hull reám –

Cseresznyevirág – istenhozott – Téged !

A MÚLTAT ÖSSZETÖRNI GYÁVÁN

Fazekas Imre Pál

A MÚLTAT ÖSSZETÖRNI GYÁVÁN 5116.

szem a pilla lágy árnya alatt pihen
vándorok vagyunk a lelkünkbe zárva
rohanó idő megállva szeleken
esti harang késői holdját várja

hullámzik a földgolyó nappal-éjjel
elalvó láthatár törött tükörben
a gondolat csillagokkal tűnik fel
hamvadó estek árnyaiba törten
görgedezik sok álmatlan jelenlét

messzieknek álombeli közellét
határtalan gondok tetején állva
hömpölyögve zúdul szívét kizárva
a nyugtalanság torkát fojtogatva
zeng-zúg messzire a néma kiáltás

oszlik és gyűlik torkok erdejében
béke emléke fáj a homlokon
összekulcsolt kézben – a messzeségben
talán lesz még írás a sziklafalon

reménynek céltalan messzebbre jutni
népeknek biztos hogy balsors a bére
ettől ha akar egyszer szabadulni
nem kell belépni titokzatos mélybe

nem kell a múltat összetörni gyáván
értelem döntsön – a sors virágán

A KÖLTŐ

Fazekas Imre Pál

A KÖLTŐ

a költő boldogtalanságra született
félelmen győzni akarók között
örök vesztésre áll mert mindent szeretett
ami az értelembe költözött

hitek szava – vágyik a messzeségbe
törékeny – Ő – valóságban marad
nem ül fel se a talpra sem kerékre
- az igazi álmok után szalad

végtelen csillagból rakott virágok
emberiség nevében beszélnek
rendbe teszik a mesét – igazságot –
sorai örök időkben élnek

szép játékos vágy – érzelem értéke –
az egymásért vívott boldogság képe

ÍRVA VAN

Fazekas Imre Pál

ÍRVA VAN

életed hálójában a lelkem
nappal éjjel szép öled tükrével jár
ismeretlen érzés kopog bennem
csapongva remegve ajkadra vár

lehunyt szemed mögé rejtem magam
titkos könnyeink álmai közé
ahol a szívben minden írva van
szelíden omlok lábaid elé

A KOLDUSNYOMORT

A KOLDUSNYOMORT 4228.

egy rongyos kalap a kövön
öreg koldus a zsebemnek köszön
könnyező szemét törölgeti rám
sorsát rég kirágta már
sok-sok lepedőnyi újság
örökös nyomorúság

alázatos – miért is tolakodna
talán életéért rimánkodva

szánalom – a torkomon csorog
alamizsnám feszít : szégyenes dolog

adnék tele pénzzel illatos virággal
öltöztetném boldog világgal

ám nekem is éh-bérre mérik e kort
magam is érzem a koldusnyomort

Himnusz Liszt Ferenchez

Fazekas Imre Pál 4651.

HIMNUSZ

LISZT FERENCHEZ

1811 -2011

Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára

MESTERSZONETT

1

KINYILLÓ ILLATOK

ma is ragyog e csillag égi fénye
felfokozott zenei érzelem
költői vágyak nagy lendületére
felelő ujjongó szép szerelem

a természet meghitt hangulatában
lebegnek az édes virágdalok
felragyogó zenék varázslatában
billentyűkön kinyíló illatok

hangzó gyönyörű filozófiája
lélektüze erőt áraszt belénk
menedéket nyújtó szép hitvilága

mert értünk született Ő a miénk
a művészet szent Istenét imádva
minden hangból Ő áramlik felénk

2

A MODERN MŰKÖLTÉSZET ÚTTÖRŐJE

minden hangból Ő áramlik felénk
a test a lélekszóval szembesülve
belső forrásunkat tárja elénk
a szenvedélybe oltva egyesülve

zenébe tárt tüze fénylik lobog
hallgatva a zsenit – érzem a létem
álmok selyme a csend bennem csobog
és sors keze száll fel végtelenében

különösségbe oldva lelkesül
új fények alakzatok keresője
a tiszta értelemhez menekül

csodálatos hangzás elmélkedője
kedves talált művével egyesül
a modern műköltészet úttörője

3

HANGLELKE ÉPÍTI ISTENI ÚTJÁT

a modern műköltészet úttörője
alig felnőtt és már csúcsokra jár
káprázatsorsunk csendül ki belőle
e lángész szépségeszmét intonál

időn téren kevés morális értés
az emberi élet tragikumát
létcsorbító vak értelmetlen önzés
az örömökön és gondokon át

megalázott önérzetek bizalmát
visszaadott jószívvel tehetnénk
összvállra véve társadalmi gondját

ha Liszt Ferenc álmát követhetnénk
hanglelke építi isteni útját
romantikus muzsikája zenénk

4

AZ ATONALITÁSBAN

romantikus muzsikája zenénk
cseng benne minden idők irodalma
képzőművészetét tárja elénk :
a természet szép élő birodalma

a filozófiák szintézisét
feloldani az atonalitásban
domináns új lényeg vetületét
a fények árnyékok alakzatában

égi sugallat lendületein
hihetetlen határokon is túlról
világravalók görbületein

a mindenség szerelmét egybefonni
zsoltárokat zengeni álmokról
újból és újból élni és szeretni

5

VISZONZOTT SZERELEM

újból és újból élni és szeretni
finomságát ontja a szenvedély
az igazit mámorban átölelni
nincs nála szebb jobb imaköltemény

bámulatos belső hangzás csodáit
lélegzet visszafojtott örökét
remény és biztonság empátiáit
viszonzott szerelem lelkületét

szimbólumát csalódásnak örömnek
az örökvágyból hulló zavarok
rezonancia hangjai feszülnek

új zenéjében a fény kanyarog
s míg nyugvópontra nehezen kerülnek
testhúrjain az örvény kanyarog

6

HANGSZÍNEKBE LEHELNI A VÉGTELENT

testhúrjain az örvény kavarog
a művészet nem csak virágokat nyújt
gyönyörködtetve képben andalog
ha kell végzeteket halálokot sújt

művében a világ szíve dobog
szólókoncertjei örök időn át
páratlan műveit adják tovább :
az értelem szép innovációját

Paganini Berlioz és Chopin
kor-és művésztársak zenék nyomában
tökélyt kerestek földön – mennybe fent

eszmevilágot a valóra tenni
hangszínekbe lehelni végtelent
lelkes táplálékot együtt keresni

7

SZERELMI ÁLMOK ÁLMA

lelkes táplálékot együtt keresni
a világ színe-java jön velünk
művésznek lenni mi más mint szeretni
múltunkat s holnaplátó jelenünk

hűséges ihlető társat követni
virágnak fának írni szívzenét
mértéke fel sem fogható az észben
hallgatni az Esztergomi misét

kalandozni a lélek örömében
Zarándokévek emléke kopog
mit érek én ha csak magamat élem

Szerelmi álmok álma még zokog
művészcsillagot látok szép szemében
hol örök szenvedély árja lobog

8

A ZONGORA PAGANINIJE

hol örök szenvedély árja lobog
a legfelsőbb akarat közbeléphet
Caroline és Liszt ritkán boldogok
nagy sorscsapások érik utol őket

Isten akaratát látják abban
hogy házassággal nem kelhettek egybe
hogy a legutolsó pillanatban
rokon kétszer is szólt az életükbe

mély vallásos zene felé a vér
oratóriumok legendaművek
mesék fugák imák között a tér

s hangversenyek százai folytak egyre
játszott vezényelt szólt a darabban
a zongora Paganinije Ő volt
9

MINDEN MŰVÉSZÉRT TETT TUDOTT SOKAT

a zongora Paganinije Ő volt
bámult művész emberi hangulat
Weimar nyitott egy végtelen idősort
minden művészért tett tudott sokat

Mendelsson Schumann Wagner pártfogoltak
sorra mutatta be műveiket
Wagnerrel végleg összekapcsolódtak
vitatták lángész téziseiket

népszerűsítő játéka tetézi
zongora átirataikat is
a Tanhauser és Bolygó hollandi

vagy a nagy Beethoven szimfóniák
önzetlenségét dícséri örökké
hangja virágot árasztva kisér

10

UNIVERZÁLIS ÚJ ESZTÉTIKÁJA

hangja virágot árasztva kisér
univerzális új esztétikája
minden létre fogott szépre kitér
ez az ezerszer imádott világa

papi megáldott szép prelűdöket
ahol érzések istensége lelke
imára kulcsolt új etűdöket
küldött megváltó Jézusa szivébe

a zenetörténet tudója volt
lángesze adta az élők zenéjét
melyben hit és cselekvés összefolyt

hirdetve a jövő emberiségét
melyért minden jót szépet átkarolt
akkordjaiban a Föld és az Égbolt

11

AZ ÉGBE ELKÍSÉRVE TÉGEDET

akkordjaiban a Föld és az Égbolt
gátlástalan hangzó új meredély
benne reformja oly sokoldalú volt
a változásra érett szenvedély

megbánások között szalad az élet
nagy szellemét csak érezni lehet
mi marad : őrizzük a szép meséket
az égbe elkísérve tégedet

de ha már itt vagyunk lelkünk belátja
szív nélkül a forma hiába szép
a tett és szerelem csak a hazája

e kettőt érzi zenéli a lét
természet ember vágyhúrján a szívén
életvarázsa lüktet : a tökély

12

SAJÁT ARCÁT IS INGYEN ADTA ÁT

életvarázsa lüktet : a tökély
önzetlenül tanít lelke hajóján
ha egy kicsit is alkalmas személy
pénzét és szívét szétszórja az útján

saját arcát is ingyen adta át
ország világ megünnepelte énjét
segítette és hirdette a barát
egy új műfajt hozó Dráma zenéjét

új nemzedékeknek példát adott
minden jobb új követésére buzdít
míg számtalan időműt alkotott

páratlan élete tettekre indít
mert ösztönözve csak a szépre gondolt
más új zenékért is vállvetve harcolt

13

SZÉPSÉGES HAZÁM

más új zenékért is vállvetve harcolt
bölcsőtől sírig a nagy alkotó
szüntelenül a hazájára gondolt
népsorsot élni csak ott volna jó

a Nagy Árvíz könnyeit megsiratva
enyhítette a nagy tragédiát
szeretett szép országának javára
adott koncerteket művek sorát

magyar ruhát vesz fel a Nemzetiben
legyen Zeneakadémia már
„ a vér itt él a nemzeti tövekben

ó én távoli szépséges Hazám ! ’’
Magyar rapszódiák tüze mienk volt
Büszkén viselt nevével is magyar volt

14

MA IS RAGYOG E CSILLAG ÉGI FÉNYE

büszkén viselt nevével is magyar volt
a Magyar Történelmi arcvirág
világán szíve dobogása lángolt
számára öröm tiszta szentvilág

mert „ Liszt Ferenc csak egy van ’’ Ő a lélek
nyomai kikerülhetetlenek
színes emóció nyugtalan élet
a zenéi legyőzhetetlenek

káprázatos csúcsszellemi virág
nagy szenvedélyek megszólaltatása
egy különös tudatos hangvilág

érzéki tüzének illatozása –
Nagy útját Beethoven csókja kisérte
ma is ragyog e csillag égi fénye

EMLÉK – MESTERSZONETT

15

MA IS RAGYOG E CSILLAG ÉGI FÉNYE
MINDEN HANGBÓL Ő ÁRAMLIK FELÉNK
A MODERN MŰKÖLTÉSZET ÚTTÖRŐJE
ROMANTIKUS MUZSIKÁJA ZENÉNK

ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL ÉLNI ÉS SZERETNI
TESTHÚRJAIN AZ ÖRVÉNY KAVAROG
LELKES TÁPLÁLÉKOT EGYÜTT KERESNI
HOL ÖRÖK SZENVEDÉLY ÁRJA LOBOG

A ZONGORA PAGANINIJE Ő VOLT
HANGJA VIRÁGOT ÁRASZTVA KISÉR
AKKORDJAIBAN A FÖLD ÉS AZ ÉGBOLT

ÉLETVARÁZSA LÜKTET A TÖKÉLY
MÁS ÚJ ZENÉKÉRT IS VÁLLVETVE HARCOLT
BÜSZKÉN VISELT NEVÉVEL IS MAGYAR VOLT