ÉRTELMES HOLNAPOK

FAZEKAS IMRE PÁL

ÉRTELMES HOLNAPOK

talán reménynek hívtam a románcot
mert valóságból szakadatlan szimbólum
hogy formailag megtartom a láncot
ettől még szólhat messze a verbánum
torokszorító az allegória
belekereülve a tudat falába
ahol az erkölcs társadalom eltűnt
csak szőrmentén gyengítve bukkan rája
viszonytételek messzi csillagokban
fogyaték tökély vadság nyomor kékült
én nem törtem meg a mindennapokban
csak a világtól vagyok nagyon rémült
a Nagy Polcokon nincsenek mítoszok
ott is reszketnek értelmes holnapok