Fazekas Imre Pál

ÉG FÖLD – KIHEZ TARTOZOL MÁR ?

benned s bennem él ez a súlyos lélek
akaratlan fordulatok korlátja
magunkra öltött fanyar büszkeségek
mellyel az ember önmagát csodálja
igazi fényét eloltja kizárja

arc nem rejtőzhet falánk gyökerekkel
dübörgő vér kattog idők kezében
láb tudja az ész hová vezethet el
hogy még mi is jár a fejünk fejében
küzd-e értékek mentén szemetekkel

magasba szökünk sokszor ittasodva
míg zuhanó magunkat visz a sodra
virtuális lángvágyak ölelése
beöltöztet talpig roncs –feketébe

majd élve-halva gyászolva magunkat
a lelkiismeret nem mos fehérre
tudatba zárva béna viharunkat
gyötör a lét testetlen sorsverése
elveszett könny kövezetére vetve

szegények sorsa a hit keresése
amely alig már földi fények mása
maga se tudva mi a vezeklése
talán a tiszta élet szabadsága
a mindenségért könyörgők imája

falvak és a várostenger zsibong így
gondolatok tettek hangja sajog – VÍGY –
látod itt minden élet lassan elszáll
tudod-e Ég Föld kihez tartozol már ?