Uncategorized kategória bejegyzései

ÉDES ENYÉM VAGY

FAZEKAS IMRE PÁL
ÉDES ENYÉM VAGY
(születésnapodra)

a lelked hozzám beszél
drága hangod bennem zenél
mindig is hallani szerettem

mert engem zsong és ölel
jelent-jövőt idézni fel
mely olyan szép a szép szemedben

ezer pólus él benned
mind tied enyémmé tetted
és itt bujkálsz minden dalomban

mint az örök szerelem
te hoztad el: az életem
és itt élsz minden gondolatomban

csorduló méz vagy a virágból
édes enyém vagy a világból

Egy morzsányi fényért

FAZEKAS IMRE PÁL

EGY MORZSÁNYI FÉNYÉRT

nyugtalanság
különös színeit
rajzolják az utak

sziklákon villog
a becstelenség
tollfosztott karja

szűk völgyek mélyén
más időket keresnek
élet-halál sikolyok

tarajos hullám az égen
rohan rohan
virágarcú napok felé

az élet nyújtja kezét
egy morzsányi fényért

FAZEKAS IMRE PÁL
Pro-Arte-Díjas
Aranydiplomás író-költő

ÉRTELMES HOLNAPOK

FAZEKAS IMRE PÁL

ÉRTELMES HOLNAPOK

talán reménynek hívtam a románcot
mert valóságból szakadatlan szimbólum
hogy formailag megtartom a láncot
ettől még szólhat messze a verbánum
torokszorító az allegória
belekereülve a tudat falába
ahol az erkölcs társadalom eltűnt
csak szőrmentén gyengítve bukkan rája
viszonytételek messzi csillagokban
fogyaték tökély vadság nyomor kékült
én nem törtem meg a mindennapokban
csak a világtól vagyok nagyon rémült
a Nagy Polcokon nincsenek mítoszok
ott is reszketnek értelmes holnapok

ISTEN GYERMEKEI

FAZEKAS IMRE PÁL

ISTEN GYERMEKEI

rosszabb lett a világ minden reformmal
álcázott valóság a virtuális
egyre csökkennek a jó munkahelyek
igazság más – mégcsak nem is formális
tenger a repülők viszik a Földet
kisember kezében nem aktuális

a bekerítés anglisztikája
nem oktat és nem is nagyon műveltet
héják úsznak a szabad levegőben
mondják : a világ vége elközelgett
nagy feszültségek vannak terjedőben

hagyjuk magunk mögött a múltat
jövőnknek kaparjunk ki minden jót
hittel tettel tesszük : semmin nem múlhat
kinek füle van hallja a kakasszót
önkéntes tett-társ viszonynak tekintem
a népekről együtt gondolkodókat
cselekvésre hív minden szó – szerintem –
megszólítja az összetartozókat

akik az isteni egyenlőségre
az elérhető mennyországra várnak
egy világmunka lelkületére
együttesen biztosan rátalálnak

Isten gyermekei ahogy születtek
részesei az igaz szeretetnek

MÍG NEM ÉREZTELEK

FAZEKAS IMRE PÁL

MÍG NEM ÉREZTELEK

elszaladt a múlt robog az időnk
úgy morajlik hajnalunk
mint még sohasem

amíg nem láttalak nem volt nappal
míg nem éreztelek nem volt szerelem
felöltöztetted a lelkemet

valami furcsa éj van mögöttünk
felfedezve érzelmeinket
szökünk a boldogság örökléte felé

kinyitottad elpergett ajkamat
megmutattad parazsaid lángját
örvények napfények szívek találkoztak

ÖRÖK ANNA

FAZEKAS IMRE PÁL

ÖRÖK ANNA
( MERT ANNÁT ÉN SZERETTEM)

(JUHÁSZ GYULA TISZTELETÉRE)

könnyű díszlet voltam szép színes kertedben
színésznői suhanásod
hangod szövete hintette be utamat –
kezem elpirult kezedben
dobogó szívvel szívtam be illatodat –
nappalaim varázslatos fénye lettél
virágokkal kergetőztek az órák
sellő lépteid nyomában
vénuszi alakodat rajzolta a szél
nagy kék egek párlatában

látomás vagy menedékem drága Neved
dalaid kinyitották a csönd egeit
szavaidból szökő égi tekinteted
rám lelt raboddá tett időtlen időkig

ma is szeretem
selymes hajad tüzes csillogását
ártatlan nyári zápor szivárványa vagy –
arcod a hulló évek levegőjében
párás szemeim könnyétől ragyog –
vállaid ívét
hegyek és tengerek őrzik
a kerengő sors keretébe zárták –
imáim feledhetetlenül vigyázzák
elvétett életem örök fényét –
hangod drága selymét –
minden csöpp véremben
itt élsz a lelkemben
örökkön örökké
Ámen

SZÁRNYAL ÖRÖK ÉLETTEL

FAZEKAS IMRE PÁL

SZÁRNYAL ÖRÖKÉLETTEL

letisztult lét a csillagok világa
fénylő virágcsokrokat köt fölöttem
öröm mint emberszemek csillogása
álmodások édes tánca köröttem
csak elképzelni az életrajzukat –
egyediek ikrek és hasonmások
ontológiai párhuzamukat –
múló idővel összefalazások
véges végtelen együtt-kondulását
széttördelt eszmék vágyak örök tükre
érett értelem felszabadulását
eget-földet bújtatva füzér ködbe

anyag tér idő szárnyal a fényekkel
és találkozik az örökélettel

SZEMED FÉNYEI

FAZEKAS IMRE PÁL

SZEMED FÉNYEI

szép emlékek
mint az árnyak
örvények
drága képe leng –

aranyködön át
itt járnak
panaszos lelkük
elmereng –

virágok könnye
láncfüzér
csillagútjai
mást akartak –

ISTEN GYERMEKEI

FAZEKAS IMRE PÁL

ISTEN GYERMEKEI

rosszabb lett a világ minden reformmal
álcázott valóság a virtuális
egyre csökkennek a jó munkahelyek
igazság más – mégcsak nem is formális
tenger a repülők viszik a Földet
kisember kezében nem aktuális

a bekerítés anglisztikája
nem oktat és nem is nagyon műveltet
héják úsznak a szabad levegőben
mondják : a világ vége elközelgett
nagy feszültségek vannak terjedőben

hagyjuk magunk mögött a múltat
jövőnknek kaparjunk ki minden jót
hittel tettel tesszük : semmin nem múlhat
kinek füle van hallja a kakasszót
önkéntes tett-társ viszonynak tekintem
a népekről együtt gondolkodókat
cselekvésre hív minden szó – szerintem –
megszólítja az összetartozókat

akik az isteni egyenlőségre
az elérhető mennyországra várnak
egy világmunka lelkületére
együttesen biztosan rátalálnak

Isten gyermekei ahogy születtek
részesei az igaz szeretetnek

ZÖRGŐ ABLAKON

FAZEKAS IMRE PÁL

ZÖRGŐ ABLAKON

folyóvölgyek mentén a haragos zöldek
kövén a hang felcseng mint az üveg
tűnődő füvön messzire futó rétek
bokrokról tűzlevelet gyűjtenek

a folyóba ércfény világít le mélyen
halakat borzongatva kékre fest
délutáni meleg kotyogó vizében
áztatva tartja szép lábát az est

sűrű levegő dajkálgat vadlibákat
elült a szél bevonva szárnyait
Magyarföld alszik benne a derűs bánat
messzi hegyekre fonja karjait

álmában érzi a friss kenyér puháját
szalonna- hagyma-faló képzelet
majd az ég leveti az álom ruháját
s elvezet egy viharos felleget

pirkad és az árnyak gyorsan szétomolnak
a nap már elidőz egy mondaton
a percek mentén még álmos szél dobolgat
egy felderengő zörgő ablakon