AZ ELÉRHETETLEN MESSZESÉGBŐL

FAZEKAS IMRE PÁL

AZ ELÉRHETETLEN MESSZESÉGBŐL

magadra vess – többé már nem leszek
és nem rakok tüzet virágaidból
végképp nem lesz bátorságod
nem vársz nem is jövök már
a képzelet világából
meglátod nem marad más
csak a cseppenként őrző szó
rólam fogod mintázni
a hűség szépségét
a legapróbb hasonlatokat
a néma magányosságot
tisztán látsz majd
az elérhetetlen messzeségből
kiáltanál értem